Megjelenés: 2007 |
|
||||||||
A kötet fontosabb jellemzői:
- gyors tájékozódásra alkalmas szerkezet
- hatóanyag-csoportonként egyetlen, jól áttekinthető táblázatba szedett, komplex információ
- egységes logikai rendszer: a farmakodinámiai és a farmakokinetikai kölcsönhatások – az interakció érvénye, mechanizmusa, klinikai megjelenése, kezelése, és a betegnek szánt fontos információk
- hatóanyag szerint kereshető felépítés
- színes jelzések a valószínűség, a veszélyesség és a lényeges klinikai megjelenés megjelölésére
- gyakorlatorientált, szakértői összeállítás
Ajánlás
A kölcsönhatások kialakulásának valószínűsége mindig fennáll, ha egyidejűleg több gyógyszert szed a beteg. Természetesen ez a valószínűség annál nagyobb, minél nagyobb a szedett gyógyszerek száma. Jellemző, hogy az interakciók következményeként megjelenő hatásváltozás mértéke, súlyossága rendkívül eltérő lehet, ami az interakcióban résztvevő gyógyszer toxicitása mellett a betegek egyéni érzékenységétől is függ. Mindenesetre, elsősorban idős betegeknél, számíthatunk akár súlyos tünetekben manifesztálódó gyógyszerkölcsönhatásokra.
Az interakciók felismerése, azonosítása nem könnyű feladat, hiszen igen változatos formában jelentkezhetnek. Egyes típusaiknál ráadásul a gyógyszerhatás megváltozása az interakciót okozó szer alkalmazásának kezdete után késleltetetten, vagy éppen annak elhagyása után jelenik meg. A kölcsönhatások azonosítását tovább nehezíti, hogy a betegek gyakran alkalmaznak OTC szereket, táplálék-kiegészítőket, amikről az orvosnak nincs tudomása.
Természetesen még a klinikailag fontos gyógyszerinterakciók napi ismerete sem várható el, azonban érdemes tudni, hogy a legsúlyosabb, toxikus hatások megjelenésével járó kölcsönhatások a kis terápiás szélességű farmakonok, így az orális antikoagulánsok, az antiepileptikumok, az antiarrhythmiás szerek, a daganatellenes kemoterápiás szerek, az immunszuppresszív gyógyszerek, a lithium alkalmazása esetében jellemzőek. Ugyancsak nagy az interakciók kialakulásának jelentősége, ha a gyógyszer szérumkoncentrációjának egy bizonyos értéket tartósan el kell érnie a megfelelő terápiás hatás biztosításához (pl. orális antikoagulánsok, antiepileptikumok, antihipertenzív szerek, antidiabetikumok, antikoncipiensek, citotoxikus és immunszuppresszív szerek, sok kemoterápiás gyógyszer és digoxin stb. esetében). Érdemes talán megjegyezni néhány fontos, a gyógyszermetabolizáló enzimeket (cytochrom P450, CYP) indukáló (pl. carbamazepine, phenytoin, barbiturátok, rifampicin, orbáncfű) vagy gátló (pl. azol antimikotikumok, makrolid antibiotikumok, cimetidine, SSRI antidepresszánsok, amiodarone stb.) gyógyszert, hiszen ezek számos együtt adott gyógyszer szérumkoncentrációját és ezzel hatását is befolyásolják.
A legfontosabb azonban az, hogy gondoljunk az interakciók kialakulásának lehetőségére és használjuk a különböző adatbázisokat, könyveket, ahol ezekről információt találhatunk. Ez utóbbit szolgálja ez a könyv is, aminek segítségével a lehetséges kölcsönhatások, azok megjelenési formája és kialakulásuk mechanizmusa könnyen megkereshető, s egyben információt ad az interakciók elkerülésének, megszüntetésének módjáról, valamint a betegeknek nyújtható gyakorlati tanácsokról is. A kötet egy Németországban készült összeállítás adaptált változata, amelyben a hatóanyagokat kiegészítettük a Magyarországon forgalomban lévő szerekkel, illetve néhány esetben frissítettük a legújabb szakmai információknak megfelelően.
Szíves figyelmébe ajánlom a Kollégáknak és remélem, hasznosnak találják napi munkájuk során.
Dr. Szökő Éva egyetemi docens
Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézet
TOVÁBBI RÉSZLETEK A KÖNYVRŐL:
Megjelenés: 2007 |
|
||||||||